Önismereti pszichodráma Budapesten

Erdei Rebeka vagyok, pszichodráma vezető, művészetterapeuta és pszichológia szakos hallgató. Iparművészként végeztem a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, majd művészetterápiát tanultam a Pécsi Tudományegyetemen. Korábban a Thalassa Házban dolgoztam terápiás munkatársként, jelenleg csoportokat és művészetterápiás workshopokat vezetek. Két gyermek édesanyja vagyok.

A pszichodrámában azt szeretem, hogy nemcsak beszélünk arról, ami bennünk történik, hanem átélhetjük, megmozdíthatjuk és új módokon próbálhatjuk ki. Sokszor tudjuk, hogyan szeretnénk működni, mégis visszatérünk régi mintákhoz. Az önismeret egyik fontos hozadéka éppen az lehet, hogy egyre hamarabb felismerjük ezeket, és idővel több lehetőségünk nyílik arra, hogyan reagáljunk.

Közel áll hozzám annak a keresése is, hogyan tudunk a saját szükségleteinkre figyelni úgy, hogy közben kapcsolatainkat se veszítsük szem elől. Hiszek abban, hogy a változás része a felelősségvállalás: felismerni, mi az, amin nem tudunk változtatni, és mi az, amiben van lehetőségünk lépni.

A csoportban olyan biztonságos, elfogadó közeget szeretnék teremteni, ahol lehetünk bizonytalanok, elakadtak, dühösek vagy éppen játékosak – és ahol mindezekből közelebb kerülhetünk önmagunkhoz.

Csiszárik Adrián vagyok, eredeti végzettségem szerint programtervező matematikus és mesterségesintelligencia-kutató. Tizenöt éve találkoztam a pszichodrámával, és már akkor azt éreztem, hogy ez egy olyan tapasztalat, amelyre valamilyen formában mindannyiunknak szüksége lehet. Azóta pszichodráma vezető lettem, és mindazzal a tudással és tapasztalattal, amit az évek során megszereztem, ma már én is segítem létrejönni azokat a folyamatokat, amelyekben az ember közelebb kerülhet önmagához, felismerheti a saját lehetőségeit, és elindulhat egy szabadabb, teljesebb élet felé.

A pszichodráma csoport egyfajta tükör: megjelennek benne azok a kapcsolódási módok, reakciók és visszatérő minták, amelyek a csoporttagok életében is jelen vannak. Különleges ereje azonban az emberi találkozásokban rejlik: abban, ahogyan egymás jelenléte és a létrejövő kapcsolódások mindenkit a maga módján találnak el, érintenek meg. Ezeknek a találkozásoknak önmagukban is formáló hatásuk van. Ezzel a szemlélettel vezetem a csoportjaimat.